Angyalok közt (Vámos Zsolt - Hastó Zsolt - Trunkos András)
Ezer év az édenkerteben, ilyen volt a kezdet.
Azt mondtadt, hogy épp én kellek, nem is volt ott más.
Nem hittem az égi jelnek, legyõztél a testeddel.
Azt hiszem, hogy elvarázsolt ez az boldog látomás.
Angyalok közt hallgatok, megváltozni nem tudok.
A jelbeszéd már elfogyott. Fejre állt a kép.
Elhibázott alkalom. Az értelem már nem ragyog.
Rád nézek és hallgatok.A meséd már majdnem szép.
Istenem, ha rám találnál, ne vedd el a kedvem.
Minden amit tõlem vártál: égi látomás.
Nem hittem az égi jelnek, legyõztél a testeddel.
Azt hiszem, hogy elvarázsolt ez az boldog látomás.
Angyalok közt hallgatok, megváltozni nem tudok.
A jelbeszéd már elfogyott. Fejre állt a kép.
Elhibázott alkalom. Az értelem már nem ragyog.
Rád nézek és hallgatok. A meséd már majdnem szép....
Angyalok közt hallgatok, megváltozni nem tudok.
A jelbeszéd már elfogyott. Fejre állt a kép.
Elhibázott alkalom. Az értelem már nem ragyog.
Rád nézek és hallgatok. A meséd már majdnem szép.

Ezeregy éj (Vámos Zsolt - Valla Atilla)
Szépen összeírtam az életem:
Eddig jól kibírtam. Tetszett - nem szégyellem!
Volt néhány durva évem, jártam a föld alatt.
Játszottam úgy, ahogy nem szabad!
Volt pár õrült dal és tiltott szó: nem baj, ez így volt jó!
Voltam angyalokkal égjáró, de ott se szûz a hó! A kép csaló!
Ezeregy arc, aki hitt nekem.
Ezeregy dal van a szívemben,
Ezeregy éj, ami bennem él,
A többi nem sokat ér!
Ezeregy arc, aki jött velem,
Ezeregy út, amit követtem,
Ezeregy éj, ami visszatér,
A többit vigye a szél!
Írnék szép zenéket, de mondd minek!
Új kor, új személyzet - senki sem érti meg.
Pár arc, ki régen ismer, kérik, hogy játsszam el.
Jó ez, hogy van, akit érdekel.
Volt pár õrült dal és tiltott szó: nem baj, ez így volt jó!
Voltam angyalokkal égjáró, de ott se szûz a hó! A kép csaló!
Ezeregy arc, aki hitt nekem.
Ezeregy dal van a szívemben,
Ezeregy éj, ami bennem él,
A többi nem sokat ér!
Ezeregy arc, aki jött velem,
Ezeregy út, amit követtem,
Ezeregy éj, ami visszatér,
A többit vigye a szél!...
Száz dolgot mondanék, hogy érezd még, az élet pont így szép!
Száz dal volna még, hogy dúdold még, úgy ahogy mást is rég, a kedvemért.
Ezeregy arc, aki hitt nekem.
Ezeregy dal van a szívemben,
Ezeregy éj, ami bennem él,
A többi nem sokat ér!
Ezeregy arc, aki jött velem,
Ezeregy út, amit követtem,
Ezeregy éj, ami visszatér,
A többit vigye a szél!

Egy éjszaka nem a világ (Vámos Zsolt - D. Nagy Lajos)
Bakancsom kopott, falja az út porát.
Messze a célom, de a gondolat odatalál.
Bár lennék gyorsabb, mint az idõ, hogyha száll.
Lábam úgy vinne, érzem valaki vár.
Azt hittem könnyû lesz, de a távolban oly nehéz.
Az ajtó most nyitva áll, és itt megáll az ész.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!
Jöjj, míg az óra körbejár: minden ránk vár.
Ágyam a zöld fû, takaróm az ég.
Csillagok fénye nekem éppen elég.
A hajnal ébreszt, harmat fejemre száll.
Köröttem senki, csak álmodtam, valaki vár.
Azt hittem könnyû lesz, de a távolban oly nehéz.
Az ajtó most nyitva áll, és itt megáll az ész.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!...
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!
Jöjj, míg az óra körbejár a szürke reggel nem ránk vár.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!
Jöjj, míg az óra körbejár a szürke reggel nem ránk vár.

Ma éjszaka (D. Nagy Lajos - D. Nagy Lajos)
Jövõdre ha nem talász, s a multad sötét ködbe szállt,
Hát táncolj velem, utolsó tánc: ez jár még nekünk.
Életünk egy röpke perc, csak érkezünk, s már menni kell,
De van még egy dal, ami rólunk szól, mit magunkal viszünk:
Ma éjszaka még táncolunk, de holnap mindent itt hagyunk,
Feledjük az éveket, órákat és perceket!
Nem hagyunk itt egyebet: színes emlékképeket,
És nem tudják majd, hol kezdõdött, és hol lesz majd a vége.
Megállni már nem tudunk, a végtelenbe utazunk,
És úgy zuhanunk, mint pillangók, mint pillangók a fénybe!
Bárányok és farkasok, törött szárnyú angyalok
Kisérték az életünk, de holnap végre elmegyünk!...
Ma éjszaka még táncolunk, de holnap mindent itt hagyunk,
Feledjük az éveket, órákat és perceket!
Bárányok és farkasok, törött szárnyú angyalok
Kisérték az életünk, de holnap végre elmegyünk!...
Ma éjszaka még táncolunk, de holnap mindent itt hagyunk,
Feledjük az éveket, órákat és perceket!

Az idõ foglyai (Vámos Zsolt - D. Nagy Lajos)
Egy óra jár a szívûnk mélyén, hallani is lehet.
Amikor a torkunkban dobog ez a furcsa szerkezet.
Elõre hajt, mindig elõre, megállni nem lehet.
Az idõ fogai tépik az emlékeket.
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?
Mint ujjaink közt a homokszemek a percek úgy peregnek.
Mintha gyors folyó vinne el és a part már egyre messzebb.
A régen elmúlt szerelmeink mint törött üvegcserepek.
Szemünk fehérjébe égett képek.
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?
Mért kell ily terhet a lelkünkön hordani?
Mért lettünk örökre az idõ foglyai?