|
|
Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek.
Ne kérdezz semmit, ezt most úgy sem értheted.
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot kívûl.
Az élet jobbik része most elkerül.
Keresem önmagam, megfordult bennem a világ,
Mindent próbáltam adni, de kinek is kellet?
Ha elszóltam azt a szót, és amit takar barát,
Olyan lett a vége mint egy paródia.
Nem fogod elhinni, de sohase féltem.
Úgy mondtam mindíg, ahogyan éreztem én!
A jósnak meglehet, hogy befogok válni,
Egyedül kell az utam végig járni nekem!
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erõm, hisz bennem ég a tûz!
A jósnak meglehet, hogy befogok válni,
Egyedül kell az utam végig járni nekem!...
Európából való vagyok, magyaráztam Neked,
Levegõben kapszkodó, artista csoport.
Szerettelek, ember vagyok, de Te nem értettél!
Kereshetünk külön- külön új kapaszkodót.
A multat elfeldni, ez lenne a könnyû!
Látod testvér, ezt is rosszul tudod.
Értsd meg nem szabad a multat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék, kellemetlen is!
Nem fogod elhinni, de sohase félek.
Úgy mondom mindíg, ahogyan érzem én!
A jósnak meglehet, hogy befogok válni,
Egyedül kell az utam végig járni nekem!
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erõm, hisz bennem ég a tûz!
A jósnak meglehet, hogy befogok válni,
Egyedül kell az utam végig járni nekem! }
