|
|
"A hûtlen!"
Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Visszamenne, de õ már nem kell.
Érzi hálátlan lett sorsa.
Keserû könnye arcát mossa.
Arra gondol õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bár csak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tépheti, szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tépheti, szívébõl.
Megállt egyszer, visszanézett.
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden multját.
Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tépheti, szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tépheti, szívébõl.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tépheti, szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tépheti, szívébõl.
