|
|
Ugyanúgy élek, rohanok mint a világ.
Mégis ha kérded, gyakran érint a magány.
Kijelölt utamon, ahol járok rám kiáltják:
Neked jó! Lehet ez így van, de már éjjel eshet hó.
És ha félek, nem a gyengeség.
De hogy felejtsek, ne kérd hisz bennem élsz!
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak.
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom.
Ma még minden gyönyörû, érzed milyen egyszerû.
A csillogásnak igen súlyos ára van.
Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam.
Kijelölt utamon, ahol járok rám kiáltják:
Neked jó! Lehet ez így van, de már éjjel eshet hó.
És ha félek, nem a gyengeség.
De hogy felejtsek, ne kérd hisz bennem élsz!
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak.
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom.
Ma még minden gyönyörû, érzed milyen egyszerû.
Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar.
Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal....
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak.
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom.
Ma még minden gyönyörû, érzed milyen egyszerû.
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak.
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom.
Ma még minden gyönyörû, érzed milyen egyszerû.
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak.
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom.
Ma még minden gyönyörû, érzed milyen egyszerû.
