|
|
Ülök egy szobában a szõnyegen.
Ülök egy szobábyn szép csendesen.
Ülök és bámulok a semmibe.
Egyedül vagyok, nem szól senki se.
Újjak jönnek, leülnek mellém.
Másképp szólnak, de végig az enyém.
Mi megértenénk egymást, ha lehet.
De Júdás csókja mindent elvehet.
Mit van itt, miért van itt?
Csak egyedül, nincs más út!
Csak egyedül.
Csak egyedül, nincs más út!
Magányom ordít, karom lefogják, fény, fény, fény!
Kopjafák közt simonyog a szél.
Elfogyott már minden szép remény.
Már nem kiáltunk, s nem hajtunk fejet.
Elég volt, a törvény elveszett!
Mi itt maradunk, de elmehetne sok.
Még mindig marad a többi megszokott.
Miért nem õ megy, mi itthon vagyunk.
A jó törvényel mi egyek vagyunk!
Miért van itt, miért van itt?
Csak egyedül, nincs más út!
Csak egyedül.
Csak egyedül, nincs más út!
Magányom ordít, karom lefogják, fény, fény, fény!...
Csak egyedül, nincs más út!
Csak egyedül.
Csak egyedül, nincs más út!
Magányom ordít, karom lefogják, fény, fény, fény!
Csak egyedül, nincs más út!
Csak egyedül.
Csak egyedül, nincs más út!
Magányom ordít, karom lefogják, fény, fény, fény!
