|
|
Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon!
Fiú vagyok-e vagy lány, már magam sem tudom!
Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon!
Fiú vagyok-e vagy lány, már magam sem tudom!
Már magam sem tudom! Már magam sem tudom!
Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon!
Fiú vagyok-e vagy lány, már magam, már magam sem tudom!
A gyengén a rossz nem segít, az erõset csak emeli.
Láthatatlan bilincseit az élet rám teszi!
Megfagyott a lelkem.
Nincs már olyan ember, ki felmelegít engem!
Látoknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehet,
Minden újabb próbálkozástól, ó, csak fáradtabb leszek.
De beszélek mégvelük, legyen bárhogy is.
A friss levegõt harapják, pedig a helyük itt lenne, itt!
Megfagyott a lelkem.
Nincs már olyan ember, ki felmelegít engem!
Az enyészet útján, az enyészet útján.
Egy ítélet már végképp elég. A bélyeg végig elkísér.
Az enyészet útján mindenki megég.
Ember kérlek, te ne ítélj el.
Ezt megúszni épp ésszel nem semmi feladat.
Egy szál ruha és az egyedüllét kemény, kemény iskola.
Asszonyomat látom, ki másnak szeretõ,
Emberen nem segíthet egy élõ, élõ temetõ!
Megfagyott a lelkem.
Nincs már olyan ember, ó, ki felmelegít engem!
Az enyészet útján, az enyészet útján.
Egy ítélet már végképp elég. A bélyeg végig elkísér.
Az enyészet útján mindenki megég.
Ember kérlek, te ne ítélj el....
Megfagyott a lelkem.
Nincs már olyan ember, ó, ki felmelegít engem!
Az enyészet útján, az enyészet útján.
Egy ítélet már végképp elég. A bélyeg végig elkísér.
Az enyészet útján mindenki megég.
Ember kérlek, te ne ítélj.
Egy ítélet már végképp elég. A bélyeg végig elkísér.
Az enyészet útján mindenki megég.
Ember kérlek, te ne ítélj el.
