Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Csak annyit érzek, hogy vagyok.
Szabadnapos lusta robot.
Egyszerû gondolatok
Futnak át agyamon.
Csak álmomban látok,
Süt a nap és béke van.
A sor végén állok,
Nem vagyok nyugtalan.
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!
Elõttem gyászruhában,
Táncol az Ezred lánya.
Nincsen keze, se lába.
Nincsen szeme, se szájja.
Mögöttem áll a Század.
Parancsra vár, nem támad.
Senki se lázad.
Itt már senki se lázad!
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!...

Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Zavarban van az ósdi kék.
Festett egekbõl hullik a kék.
Ilyenkor egyre, egyre.
Festett egekbõl hullik a kék.
Valami azt súgja a fülembe.
Festett egekbõl hullik a kék.
Lehetne még, talán lehetne.
Festett egekbõl hullik a kék...

Csak annyit érzek, hogy vagyok.
Szolgálatos fürge robot.
Egyszerû gondolatok
Futnak át agyamon.
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!
Nem én lehettem,
Nem én tehettem,
Nem én kívántam,
Nem én! Nem én! Nem én! Nem én!