|
|
A házunk ég, talán az egész ég.
De nem biztos, nem biztos semmi sem még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.
Ég, ég, ég. Fényt, fényt, fényt! Ennyi korom után.
A felelõség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki sem mer.
Mit kérsz tõlem? Mit vársz tõlem?
A szobám falára egy kérdõjelt vésve.
Az agyam ég, ég, ég. Fényt, fényt, fényt! Ennyi duma után.
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér.
Az egész ennyit ér!
Néhány hét, és még néhány év.
És ott leszünk újra a legelején!
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.
A dolgok ára ma még néhány könnycsepp.
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz!
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
És minden baját a másikra fogja!
Mert fél, fél, fél! Ma még csak kér, kér, kér! Ennyi korom után.
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér.
Az egész ennyit ér!
Néhány hét, és még néhány év.
És ott leszünk újra a legelején!
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év....
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér.
Az egész ennyit ér!
Néhány hét, és még néhány év.
És ott leszünk újra a legelején!
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.
Néhány hét és még néhány év!
Néhány hét és még néhány év!
