|
|
Régen volt. Valahol az út végetért.
Régen volt. Ma is minden perce elkisér.
Akkor ránk sütött a nap, és én megtaláltalak.
Akkor úgy ölelt a holnap,
Együtt ígértünk a holdnak szép jövõt.
Álomkép. Hogy majd egyszer újra visszatérsz.
Ne ígérj! A remény a szívem tépi szét!
Hol van már a régi nap?
Amikor úgy vártalak.
És a hold is számon kéri, amit együtt ígértünk.
Menj, ha menned kell!
Várok rád a szívemmel.
Egy álom elég, amit nem tépsz el,
És én elfogadom, hogy még élnem kell.
Egy más világ, ahová én nem léphetek át.
Nem kérhetem, vegyék el fájó életem!
Hol van már a régi nap?
Amikor úgy vártalak.
És a hold is számon kéri, amit együtt ígértünk.
Menj, ha menned kell,
Várok rád a szívemmel,
Egy álom elég, amit nem tépsz el,
És én elfogadom, hogy még élnem kell.
Menj, ha menned kell!
Várok rád a szívemmel.
Egy álom elég, amit nem tépsz el,
És én elfogadom, hogy még élnem kell....
Menj, ha menned kell!
Várok rád a szívemmel.
Egy álom elég, amit nem tépsz el,
És én elfogadom, hogy még élnem kell.
Menj, ha menned kell!
Várok rád a szívemmel.
Egy álom elég, amit nem tépsz el,
És én elfogadom, hogy még élnem kell.
Menj, ha menned kell!
Várok rád a szívemmel.
Egy álom elég, amit nem tépsz el,
És én elfogadom, hogy még élnem kell.
