|
|
Átlövik fejem, elektromos szemek,
Vérem csapolják hideg kezek!
A hatalom szolgáinak jelvényét hordom,
Nem tudom merre fordul a sorsom!
Agyamba táplálják, mikor mit mondjak,
Minden emlékem kétfelé szórtam.
Villamos áramal töltik meg fejem.
Nem tudom meddig sokkolják lelkem!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Amim volt: most más kezében.
Üvöltenék, de már nincs szám.
Félek, félig megõrülve,
Mi jöhet még ezután?
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Amim volt: most más kezében.
Üvöltenék, de már nincs szám.
Félek, félig megõrülve,
Mi jöhet még, még ezután?
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
Nem hívtam, nem kértem!
Hogy az életembe lépjen!
