|
|
"Elhagyom a várost" (EDDA Blues)
Magányosan állok egy sötét udvaron.
Egy régi ócska lámpa csendesen lobog.
Sorra kidõlt padok közt lépkedek.
Kevés a hely, ahova léphetek.
A sarkon áll egy alak, rámvigyorog.
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok.
A régi téren talán vár még valaki.
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
Egyszer egy szép napon,
Tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok,
Mit Miskolc adhatott.
Igen holnap, holnap indulok.
Talán csak megszokásból indultam tovább.
Mereven bámultam a házak ablakát.
A pályaudvar egy megszokott állomás.
Az egész egy furcsa látomás.
Aztán csend, és csak csend.
A sárga hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit álltam itt.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.
Egyszer egy szép napon,
Tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok,
Mit Miskolc adhatott.
Igen holnap, holnap indulok....
Egyszer egy szép napon,
Tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok,
Mit Miskolc adhatott.
Igen holnap, holnap indulok.
Egyszer egy szép napon,
Tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok,
Mit Miskolc adhatott.
Igen holnap, holnap indulok.
