|
|
Ki volt az elsõ, aki sokat akart? Aki többit mint ami járt.
Amiben hittünk az mind odalett, szürke arcunkat köd fedi már!
Száz és száz éve, kötélen táncol a remény!
Nehézkes léptünket a föld már megfogta, magához láncolta rég!
Elég egy véletlen, és minden lángban áll,
Megrontott lélekkel, valaki csak erre vár!
A jó és a rossz utolsó csatája dúl!
Elég egy véletlen, és minden lángba borul!
Az üveg alján az utolsó bor, azt hitted mindent megold.
Fiatal arcokon ezernyi fájdalom, talán elveszett illúziók.
Száz és száz éve, kötélen táncol a remény!
Nehézkes léptünket a föld már megfogta, magához láncolta rég!
Elég egy véletlen, és minden lángban áll,
Megrontott lélekkel, valaki csak erre vár!
A jó és a rossz utolsó csatája dúl!
Elég egy véletlen, és minden lángba borul!
Méltó és méltatlan egy végsõ körforgásban,
Bûnös és ártatlan egy végsõ megoldásban,
Ember egy másikban miért nem vállaljuk a jót?...
Száz és száz éve, kötélen táncol a remény!
Nehézkes léptünket a föld már megfogta, magához láncolta rég!
Elég egy véletlen, és minden lángban áll,
Megrontott lélekkel, valaki csak erre vár!
A jó és a rossz utolsó csatája dúl!
Elég egy véletlen, és minden lángba borul!
