|
|
Ó, már majdnem alszom, és ebbõl ébredek,
Az eszmélés elsõ fokán találkozom veled
Egy régi társat látok szembejönni én,
A nevét egy fejfáról olvasom.
Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,
Õ is ott van köztük, valahol,
Kérte az idõt, de az meg nem áll.
Hitvány gyõzelmed ez, ostoba vagy, Halál!
Ostoba vagy, Halál!
Milliókat szórnak õrültségekre, hol vannak az okos doktorok?
S ha egyszer késõbb a kislánya megkérdez,
Válaszképpen mit is mondhatok?
Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Százszor is, és meg ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni, az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.
Én nem voltam ott, mikor útra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsátom.
Legyen példa minden jó embernek!
Míg nem találkozunk, ezt magamban hordozom.
Emlékezni egy régi jó barátra, ha szomorú is, emlékezz velem!
Bárcsak tudnám még egyszer visszahívni!
Régi társam hiányzol. Hiányzol nekem.
