|
|
Kés vagy, ami nem éles már rég.
Félsz, mert nem beszélnek rólad.
Kérsz, és már nem kapsz ingyen semmit.
Fõnök voltál, nem ismernek rád.
De hagyuk, már nincs türelmünk hozzád.
A mi jelszavunk rég meváltozott!
A szép jovõrõl meséltél folyton.
Megmutassunk: munka meg siker.
Eljátszottál mindent, ami fontos.
Idõnk lejárt, nem ismered fel?
De hagyuk, már nincs türelmünk hozzád.
A mi jelszavunk rég meváltozott!
Én mondom el - amire vágyunk!
Én mondom el - amire mindig vágytunk!
Én mondom el - tünj el, tünj el, már eleget láttunk!
Hazugságok árnyékában élni.
Neked ez már fárasztó teher.
Próbáld meg elfogadni tõlünk:
Idõnk lejárt, nem ismered fel?
De hagyuk, már nincs türelmünk hozzád.
A mi jelszavunk rég meváltozott!
Én mondom el - amire vágyunk!
Én mondom el - amire mindig vágytunk!
Én mondom el - tünj el, tünj el, már eleget láttunk!...
Én mondom el - amire vágyunk!
Én mondom el - amire mindig vágytunk!
Én mondom el - tünj el, tünj el, már eleget láttunk!
Én mondom el - amire vágyunk!
Én mondom el - amire mindig vágytunk!
Én mondom el - tünj el, tünj el, már eleget láttunk!
