Hosszú útra indulok, hosszú útra megyek.
Székely hazám földje felé keresztet vetek.
Üres már az állomás a végsõ búcsú után.
Félelem robog a síneken, utolsó vonatán.
A házak és a városok a senki földje lett.
Szomorú az idõ és nem változik a Kárpátok felett!
Virág nõtt a Hargitán, a szülõföld porán.
Nevelõ nap csókolja, keleti szél szárítja!
Szabad élet, ej szabadság!
Jó annak aki szabadon jár!
De én még nem vagyok szabad,
Kezemen, lábamon lakat!
Szabad élet, ej szabadság!
Jó annak aki szabadon jár!
De én még nem vagyok szabad,
Kezemen, lábamon lakat!...

Szabad élet, ej szabadság!
Jó annak aki szabadon jár!
De én még nem vagyok szabad,
Kezemen, lábamon lakat!
Szabad élet, ej szabadság!
Jó annak aki szabadon jár!
De én még nem vagyok szabad,
Kezemen, lábamon lakat!