|
|
"Kínoz egy ének"
Süllyedõ utakon, elhagyott házak.
A kidobott tükrök valakire várnak.
Hûvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.
Olcsó cigid, szívod és fújod.
Önmagad egyre, egyre nehezebben húzod.
Fejed lehajtanád padra vagy földre.
Lesnek Rád, fák mögé rejtõzve.
Veletek nõttem fel, házak, városok,
Fáradt villamosok, kõhidak.
Hûvös éjjeleken ha eltompulnak a fények,
vadítja lelkem, kínoz egy ének.
Mondd el mit szeretnél,
Te kicsi, te nagy, csúnya és szép.
Már régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének akárhol jársz.
Vasúti várótermek, pénznyelõ automaták,
Zsúfolt vonatok, részeg katonák.
Hûvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.
Éjszaka van, a hold a földre ásít.
A falak mögött, az altató még kábít.
Autók rohannak keletnek és délnek.
De az utcán - kisért egy ének.
Veletek nõttem fel, házak, városok,
Fáradt villamosok, kõhidak.
Hûvös éjjeleken ha eltompulnak a fények,
vadítja lelkem, kínoz egy ének.
Mondd el mit szeretnél,
Te kicsi, te nagy, csúnya és szép.
Már régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének akárhol jársz.
Már régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének akárhol jársz.
