|
|
A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérjük õt,
S õ játszik egy régi dallamot.
Eggyé forrt kéz a húrral,
És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb, és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett!
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Hmm.
Vihar kiált kegyetlen,
Elválaszt zord idõk keze.
Az ész hazug, ne engedd,
Nehogy a reményt elvegye.
A föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérjük õt,
S õ játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk!
A lelked halhatlan,
De a fájdalom velünk!
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Hmm....
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Lelkünkbõl szól ez a dal!
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat,
Hmm.
Lelkünkbõl!
