|
|
Agyon perzselt föld szörnyeteg
Rohan, rohan ég és föld felett.
A nyugalomhoz csak pillanat kell,
Érj hozzám, égjek el! Égjek el!
Hej földim, mondd a szóra emlékszel e még?
Örökre bennem él az õsi szenvedély.
Megfulladok a sors vetett hurokban,
Nincs ember, aki felodja, aki feloldja!
Hideg lázban, forró lázban,
A lelkem kiált, holtra váltam.
Fogjának õr a fogja,
Nem a testem, a lelkem rab! A lelekm rab!
Hej földim, mondd a szóra emlékszel e még?
Örökre bennem él az õsi szenvedély.
Megfulladok a sors vetett hurokban,
Nincs ember, aki felodja, aki feloldja!...
Némák szájja a bátor szíve,
Piros vértõl forrón lüktetõ.
Õ jelez, akar kiáltani:
Segítség, itt végképp nincs elõre! Nincs elöl!
Hej földim, mondd a szóra emlékszel e még?
Örökre bennem él az õsi szenvedély.
Megfulladok a sors vetett hurokban,
Nincs ember, aki felodja, aki feloldja!
Hej földim, mondd a szóra emlékszel e még?
Örökre bennem él az õsi szenvedély.
Megfulladok a sors vetett hurokban,
Nincs ember, aki felodja, aki feloldja!
