|
|
Miért nem szólsz, miért nem hívsz?
Hogy értselek így, ó hogy kérjelek én?
Miért nem szólsz, miért nem hívsz?
Hogy kérjelek én, hogy értselek így?
Téged, jövendõ nemzedék!
Ne mondd, hogy semmit nem értesz,
Ne mondd, hogy senki nem kérdez,
A kezed a szívedre tedd, én hallagatok.
Ne mondd, hogy engem féltesz,
Csak a magad érdekét nézed,
Ma ez van, és én megértelek.
Mit is ígérjek?
Ami nem kényes, ami még fényes,
Amit még nem lepett be a rozsda és a por.
Korom - füst együtt szállnak,
A dolgok körbejárnak,
Majd csak, majd csak lesz valahogy.
Én megfigyellek téged.
(...), de ezt sem értem,
Ha nem is kéred, meg kell hogy védjelek.
Mit is ígérjek?
Ami nem kényes, ami még fényes,
Amit még nem lepett be a rozsda és a por.
Mit is ígérjek?
Ami nem kényes, ami még fényes,
Amit még nem lepett be a rozsda és a por.
Verem a mellem hangossan,
Én vagyok az, aki megmondtam,
Hogy fontos a bizalom, és kell a remény,
De a Forint ettõl nem lesz kemény!
Verem a mellem hangossan,
Én vagyok az, aki megmondtam,
Hogy zavarossak a grafikonok,
És a kifejezések pontatlanok.
Verik a mellem hangossan,
Azt mondják, hogy ez nem így van.
Nem fordítva, ahogy én gondolom,
Hanem a lámpáktól megy a forgalom.
Hát persze!
Mit is ígérjek?
Ami nem kényes, ami még fényes,
Amit még nem lepett be a rozsda és a por.
Mit is ígérjek?
Ami nem kényes, ami még fényes,
Amit még nem lepett be a rozsda és a por.
Miért nem hívsz, miért nem kérsz?
Már értelek én, hogy szégyellem én.
Miért nem hívtál, miért nem szóltál?
Már értelek én, de szégyellem én.
A szégyenünk szégyene (...).
