|
|
Látom, hogy nézed az embert a sarkon,
Zsebébõl árut kínál.
Az mondja, nem fogod megbánni, hidd el,
Az övé a legtisztább.
Most még csak tõled függ minden,
Nem könnyû a valóság.
Azt súgják néhányan, csináld csak bátran,
Ez mindenen átsegít.
Csak nem félsz egy csipetnyi fehér portól,
Ami az égbe repít.
Most még csak tõled függ minden,
Nem könnyû a valóság.
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Hozzánk gyere el! Hozzánk gyere el!
Nézd meg csak jobban a kínáló kezét
Nézd meg a csábítót.
A halál jelét hordja mind magán, ott van,
A még nem is láthatót.
Most még csak tõled függ minden,
Nem könnyû a valóság.
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Hozzánk gyere el! Hozzánk gyere el!...
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Hozzánk gyere el! Hozzánk gyere el!
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne halgass másra, hozzánk gyere el!
Hozzánk gyere el! Hozzánk gyere el!
