|
|
Annyi rosszból, annyi bajból menni kéne már.
Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár csak csönd és nyár.
Sok ígéret a szép jövõrõl mind az égbe száll.
Nem maradt más, mint a valóság s az néha nagyon fáj.
Miért van annyi átok, ami elkisér?
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz.
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény?
Nincs remény!
Majd elhittem, hogy ez az otthon, és én itthon vagyok.
De csak vendég, akit megtûrnek a fennt ülõ hatalmasok.
Egy jó koncért, némi pénzért elárulnak, ha kell.
Néhány barát maradt csak fenn, a halom szemét tetején!
Miért van annyi átok, ami elkisér?
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz.
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz.
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény?
Nincs remény! Itt nincs remény!...
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz.
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz.
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény?
Nincs remény!
