|
|
Volt idõ, hogy sok haver volt körülöttem.
Meghívhattam õket, ha éppen úgy volt kedvem.
Ha jól emlékszem rántott húst is gyakran ettem.
Volt haverom, volt melóm és volt aki szeressen.
Ki vette el, és mit ad majd helyette?
Ki vette el? Nézzen a szemembe!
Fáradt ébredés után a portól koszos lettem.
A munkásszállóra nõt fel soha se vihettem.
Nem adtam fel, lett házam, asszony szép gyerekkel.
Volt haverom, volt melóm és volt aki szeressen.
Ki vette el, és mit ad majd helyette?
Ki vette el? Legyen hozzá mersze!
Ne bújj el, nézz a szemembe, te gyáva!
Meg kell tanulnod, az életünk nekünk is drága!
Az életösztön, ami visszahúz, munkanélküli Blues!
Az életösztön, ami visszahúz, munkanélküli Blues!
Kihült az ágyam, és sörre sincs már pénzem.
A gyerek kikerül, ha szembe jövök éppen.
Mindenki vigyáz, nehogy megfertõzzem.
Nincs haverom, nincs melóm és nincs aki szeressen.
Ki vette el, és mit ad majd helyette?
Ki vette el? Legyen hozzá mersze!
Ne bújj el, nézz a szemembe, te gyáva!
Meg kell tanulnod, az életünk nekünk is drága!
Az életösztön, ami visszahúz, munkanélküli Blues!
Az életösztön, ami visszahúz, munkanélküli Blues!...
Ne bújj el, nézz a szemembe, te gyáva!
Meg kell tanulnod, az életünk nekünk is drága!
Az életösztön, ami visszahúz, munkanélküli Blues!
Az életösztön, ami visszahúz, munkanélküli Blues!
