|
|
Ez így már nem mehet,
Legyen már vége, nem ezt ígértétek.
Emberibb életet, sürgetõ vészjelek,
Gyorsan fogynak az érvek.
Bábeli zûrzavar sokmindent eltakar,
Nincs már súlya a szónak.
Az életünk döcög,
A tettes jót röhög.
Te és én fizetünk mindent.
Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el, amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért, vagy legalább reményt,
És ez az egész most hol van?
Ha nem élhetek egyszerûen szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon, szakadjon szét minden.
Ó minden!
Hányszor meritek még,
Ami már megtörtént megtenni újra és újra.
Gögös az arcotok,
A falnak rohantok, nektek a hatalom a minden.
Milyen a fájdalom,
Milyen a szánalom, hallom fogalmatok sincsen.
Az életünk döcög,
A tettes jót röhög.
Te és én fizetünk mindent.
Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el, amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért, vagy legalább reményt,
És ez az egész most hol van?
Ha nem élhetek egyszerûen szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon, szakadjon szét minden.
Ha nem élhetek egyszerûen szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon, szakadjon szét minden....
Ha nem élhetek egyszerûen szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon, szakadjon szét minden.
Ha nem élhetek egyszerûen szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon, szakadjon szét minden.
