|
|
Fények suhannak az égbolton át,
Megbabonázva és rettegve meredten állunk.
A választ keressük a könyvek között,
Az emberi tudás gõgje mögött, de ürességben.
A halotti lepel már elporlott rég,
A jövõbelátó a sírból üzent nekünk.
A kezdettõl kapott könyörületet
Eljátszották az évezredek - már nincsen!
Az utolsó nagy robbanás -
Aztán a végsõ pusztulás.
Nem lesz már kérdezõ
Se válasz - Vége!
Akarjunk boldog szép jövõt,
A hit majd ad hozzá erõt.
Teremtsünk új világot újra! Újra! Újra!
Emberbõrbe bújt farkasok.
A sátán arca felragyog, itt van újra.
A vér szaga megint érezhetõ,
és belélegzi a következõ nemzedék is!
Az éles kés már rég megkopott,
A gõgös nap is felzokog, nincs már fénye!
A kezdettõl kapott könyörületet
Eljátszották az évezredek - már nincsen!
Az utolsó nagy robbanás -
Aztán a végsõ pusztulás.
Nem lesz már kérdezõ
Se válasz - Vége!
Akarjunk boldog szép jövõt,
A hit majd ad hozzá erõt.
Teremtsünk új világot újra! Újra! Újra!...
Az utolsó nagy robbanás!
Az utolsó nagy robbanás -
Aztán a végsõ pusztulás.
Nem lesz már kérdezõ
Se válasz - Vége!
Akarjunk boldog szép jövõt,
A hit majd ad hozzá erõt.
Teremtsünk új világot újra! Újra!
Az utolsó nagy robbanás -
Aztán a végsõ pusztulás.
Nem lesz már kérdezõ
Se válasz - Vége!
Akarjunk boldog szép jövõt,
A hit majd ad hozzá erõt.
Teremtsünk új világot újra! Újra!
