|
|
Ne bámulj rám, mi bajod van, mit nézel?
Nem láttalak rég, nem tudom, mit érzel.
Új idõk szava újtra hív, ne kérdezz!
Szükséged van rám, ne kérdezz, érezz.
Nem láttalak rég, de ez az élet.
Tudod jól, hogy gyakran én is féltem, és félek.
Új idõk szava, furcsa harang szól, hallom.
A múltból csak a szépet üvöltik a hangok!
Régi barátság, a kezdet volt a szép!
Régi barátság, most minden újra él.
Bakancs, fekete kendõ, a szomorúság és szeretet
A bilincsnél is erõsebben, erõsebben összetart.
Nem kérdezik, hogy fogod - ma az a dolgod.
Ha sebed van magadnak kell betakarnod.
Új idõk szava nemformál át újra.
A régi hitünk még nincs a szögre akasztva!
Régi barátság, a kezdet volt a szép!
Régi barátság, most minden újra él.
Bakancs, fekete kendõ, a szomorúság és szeretet
A bilincsnél is erõsebben, erõsebben összetart.
Fehér tálcán nyujtom át fáradt életem.
A csodák már rég megtörténtek, mégis hiszem:
Hogy nem éltünk hiába, szép szívünk rég kivályva
S csak a dal maradt, mint egyetlen szerelem!
Régi barátság, a kezdet volt a szép!
Régi barátság, most minden újra él.
Bakancs, fekete kendõ, a szomorúság és szeretet
A bilincsnél is erõsebb, erõsebb!....
Régi barátság, a kezdet volt a szép!
Régi barátság, most minden újra él.
Bakancs, fekete kendõ, a szomorúság és szeretet
A bilincsnél is erõsebb, erõsebb!
Régi barátság, a kezdet volt a szép!
Régi barátság, most minden újra él.
Bakancs, fekete kendõ, a szomorúság és szeretet
A bilincsnél is erõsebb, erõsebb!
