|
|
Meghívás, fontos éjfél után néhány perccel.
Az (...), ki szülte a vásárt, ahova érkezel.
Piac(...) ég, nagyon nagy a sürgés, forgás.
Elaludt minden, az arcokra egyre csak,
Egyre csak, egyre ezt varrják:
Szaga van nálunk, szaga van a szabadságnak!
Szaga van nálunk, a holnaputánnak!
A tegnapelöttnek, a kérdéseknek,
És a válaszoknak meg még nincsenek meg!
Szaga van! Szaga van!
Az egyik kosárban a becsület nyújtózik kélyesen.
A másikból épp a türelem fogyott el teljesen.
Furcsa a vége ezt õk is pontosan tudják.
A megmaradt szemetet mégis egymásra,
Egymásra, egymásra varrják.
Szaga van nálunk, szaga van a szabadságnak!
Szaga van nálunk, a holnaputánnak!
A tegnapelöttnek, a kérdéseknek,
És a válaszoknak meg még nincsenek meg!
Szaga van! Szaga van!...
Szaga van nálunk, szaga van a szabadságnak!
Szaga van nálunk, a holnaputánnak!
A tegnapelöttnek, a kérdéseknek,
És a válaszoknak meg még nincsenek meg!
Szaga van nálunk, szaga van a szabadságnak!
Szaga van nálunk, a holnaputánnak!
A tegnapelöttnek, a kérdéseknek,
És a válaszoknak meg még nincsenek meg!
Szaga van! Szaga van!
