|
|
Az üres fal, és az üres ágy.
Csak Te voltál, ennyi maradtál.
Amit megtudok olyan lehangoló,
Sötét úton jársz, kezedben altató.
Hiába kérdezik a válaszod rövid.
Köszönöm jól vagyok, hamisan cseng ez így.
Utolsó éjszakánk, itt vagyok Veled,
Utolsó éjszakánk, újra csak Neked.
Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér. Utolér!
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, így jó.
Furcsa hírt kapok, nem lennél te már,
Ha nincs egy ismerõs, aki épp arra jár.
Végsõ gondolat, mit is tehetnék,
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék,
A szíved dobog még, a tested már halott.
Segítenék Neked, varázsló nem vagyok.
Utolsó éjszakánk, itt vagyok Veled,
Utolsó éjszakánk, újra csak Neked.
Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér. Utolér!
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, így jó....
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom,
így most jó, így jó.
