Amikor reggel munkába indulok
Megveszem én is az újságokat.
Ismerõs arcokkal a megállóban állok
S ugyanarra a villamosra várok.
Fõcím visszatér, mûkincsrablók,
Az etruszkok éve, 57 fotó,
Ki áll a háttérben,
S a végén képrejtvény.
Megáll a szerelvény, kinyílnak az ajtók,
Felszállunk nyugodtan, nem lökdösõdünk.
Mindenkinek van hely az ablak mellett,
Elmerülhet a képregényben.
Árvíz, földrengés, roncsok, a Titanic vége,
Több millió fegyverkezésre,
S a végén képrejtvény.
Miért ülsz ott az ablaknál szótlanul,
Kérdi egy lány a körút felé.
Ez csak egy munkanap,
De most kezdett nekem a vég.
Ülj csak nyugodtan vissza,
Te szeretnéd, nekem elég.
Össze kell hajtanom az újságot csendben,
A tenyerembe csapok a napi hírekkel,
Le kellene szállnom, miért? - nem értem,
Nagyokat nyelek, s a házakat nézem.
Árvíz, földrengés, roncsok, a Titanic vége,
Több millió fegyverkezésre,
S a végén képrejtvény.
Miért ülsz ott az ablaknál szótlanul,
Kérdi egy lány a körút felé.
Ez csak egy munkanap,
De most kezdett nekem a vég.
Ülj csak nyugodtan vissza,
Te szeretnéd, nekem elég....

Miért ülsz ott az ablaknál szótlanul,
Kérdi egy lány a körút felé.
Ez csak egy munkanap,
De most kezdett nekem a vég.
Ülj csak nyugodtan vissza,
Te szeretnéd, nekem elég.
Miért ülsz ott az ablaknál szótlanul,
Kérdi egy lány a körút felé.
Ez csak egy munkanap,
De most kezdett nekem a vég.
Ülj csak nyugodtan vissza,
Te szeretnéd, nekem elég.