|
|
A fal mellett mész lapulva, hó és jég zuhanhat rád.
Egy kés hideg élét megérzed, ahogy a veséd felé kaszál.
Nem lepõdsz meg semmitõl, ha hallasz egy sikoltást.
Beépültek az életedbe a tetvek s a poloskák.
Voltak már jobb idõk. Talán lesz még erõd!
Anyám mosolyától van erõm, õ tudja, hogy lesz még nyár.
Csak tünjetek már végre el, tetvek és poloskák.
Még a falnak is füle van, így szól a mondás.
Jobblesz hát nem pofázni, még valahol meghallják.
És ha egyszer meghallják, a véred is akarják.
Utalom a pofátok, tetvek és poloskák!
Voltak már jobb idõk. Talán lesz még erõd!
Anyám mosolyától van erõm, õ tudja, hogy lesz még nyár.
Csak tünjetek már végre el, tetvek és poloskák.
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!...
Anyám mosolyától van erõm, õ tudja, hogy lesz még nyár.
Csak tünjetek már végre el, tetvek és poloskák.
Anyám mosolyától van erõm, õ tudja, hogy lesz még nyár.
Csak tünjetek már végre el, tetvek és poloskák.
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek és szúrnak!
De fáj, ahogy lesnek rám! De fáj, ahogy csípnek szúrnak!
