|
|
Korán reggel van, indulnom kell.
Monoton utamon nem kisér senki.
Szürke az utca, és szürke a gyár.
Szürke az élmény, ami rám vár!
Szürke vagyok, és szürke a ruhám,
Ellopott álmaim kérem vissza.
A gyárat körbe õrség vigyázza.
Nem értjük egymást, te valamitõl, valakitõl félsz!
Nem értjük egymást, nem értjük egymást!
Nem értjük, nem értjük, nem értjük egymást!
Nem értjük egymást, nem értjük egymást!
Nem értjük, nem értjük, nem értjük egymást!
Te valamitõl félsz! Te valakitõl félsz!
Mind azt, ami szép volt, ami jó volt!
Elégették belõled mind azt, ami szép volt, jó volt!
Vágyakozásom is fáradt, hideg.
Az érzelmeim te nem ismerheted.
Szürke a lány, akit ölelenem kell.
A teste fáradt, de engem nem érdekel!
Apáim sorsát bõrömbe égetve
Hordom, cipelem terhem nehéz.
Sziklaesõ mossa tisztára a lelkem.
Itt aki hazug a tûzben gyorsan elég!
Itt aki hazug, itt a ki hazug, itt aki hazug a tûzben elég!
Itt aki hazug, itt a ki hazug, itt aki hazug a tûzben elég!
Te valamitõl félsz! Te valakitõl félsz!
Mind azt, ami szép volt, ami jó volt!
Elégették belõled mind azt, ami szép volt, jó volt!
Mind azt, ami szép volt, ami jó volt!
Elégették belõled mind azt, ami szép volt, jó volt!
Mind azt, ami szép volt, ami jó volt!
Elégették belõled mind azt, ami szép volt, jó volt!
