|
|
Ó, ó. Ma újra láttalak.
A szívem megszakadt,
Ahogy te átmentél az úton.
Ó, ó, ma újra vártalak,
De csak álom maradt,
Hogy elém jössz, ugyanúgy mint régen.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tõlem elmentél - így volt!
Ó, ó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.
Ó, ó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tõlem elmentél - így volt!
Testedbe fürdök meg, Érzem illatod.
Átölel a hajnal, Újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg,
Hogy itt voltál, csak én álmodok!
Én álmodok!
Gyönyörû voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.
Nézd! Nézd! Bolond életem.
Tovább képzelem
Láthatatlan köd fedte sorsunk.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tõlem elmentél - így volt!
Testedbe fürdök meg, Érzem illatod.
Átölel a hajnal, Újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg,
Hogy itt voltál, csak én álmodok!
Én álmodok!
Szerelmünkért amit elhagytunk,
Még most is szenvedek! Ó, ó, ó, ó!
Az örök társ az életemben
Lehettél volna te!
Szeretlek még mindíg,
Pedig nem maradt semmink.
Mi tarhat össze mégis?
Még mindig szeretlek én is.
Testedbe fürdök meg, Érzem illatod.
Átölel a hajnal, Újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg,
Hogy itt voltál, csak én álmodok!
Én álmodok!
Testedbe fürdök meg, Érzem illatod.
Átölel a hajnal, Újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg,
Hogy itt voltál, csak én álmodok!
Én álmodok!
