|
|
Szakadt függöny az ablakokban, öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a száz éves ráncokat.
Szülõk egymástól elvadulva, gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám összefognám a széthullott családokat.
Lány és fiú együtt sétál, test a testtõl megoldást vár,
Nem szabad hogy elfeljtsék kimondani: Szerelem.
Egy út van, én ebben hiszek: a mindent elsöprõ szeretet.
A rossz felett gyõzni fog a jó.
Ünnep, óly szép, a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod vele.
Együtt, így jó, nincs is rá szó.
Nem lehet papírra írni, egyszerûen érezni kell.
Ünnep, óly szép, a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Szakadt függöny az ablakokban, öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a száz éves ráncokat.
Szülõk egymástól elvadulva, gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám összefognám a széthullott családokat.
Lány és fiú együtt sétál, test a testtõl megoldást vár,
Nem szabad hogy elfeljtsék kimondani: Szerelem.
Egy út van, én ebben hiszek: a mindent elsöprõ szeretet.
A rossz felett gyõzni fog a jó.
Ünnep, óly szép, a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod vele.
Együtt, így jó, nincs is rá szó.
Nem lehet papírra írni, egyszerûen érezni kell.
Ünnep, óly szép, a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Ünnep, óly szép, a gyertya, ha ég,
a szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod vele.
Együtt, így jó, nincs is rá szó.
Nem lehet papírra írni, egyszerûen érezni kell.
Ünnep, óly szép, a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
