|
|
Megunta nyakán a láncot,
A lerágott csontokat.
Megunta a szolgaságot,
Érezte: vadkutya, vadkutya!
Ma éjjel letépte láncát,
Vágyott a messzeség után.
Mindenen keresztül gázolt,
Nem állt meg, hajszolta magát!
Végül feljutott egy hegyre,
A szakadék széléhez ért.
Elizzadtan zuhant a mélybe,
Ez lett életének vége!
Életének vége!
Jó idõk, rossz idõk szállnak el fölötte.
Jó idõk, rossz idõk, itt marad örökre!...
Jó idõk, rossz idõk szállnak el fölötte.
Jó idõk, rossz idõk, itt marad örökre!
Végül feljutott egy hegyre,
A szakadék széléhez ért.
Elizzadtan zuhant a mélybe,
Ez lett életének vége!
Életének vége!
Jó idõk, rossz idõk szállnak el fölötte.
Jó idõk, rossz idõk, itt marad örökre!
Jó idõk, rossz idõk szállnak el fölötte.
Jó idõk, rossz idõk, itt marad örökre!
