|
|
Vasgyár a neve a helynek. Vasgyár ahol fölneveltek.
Vasgyár, ahol engem mindenki ismer.
Néhány pohár sör mellet, oldódtak föl csak a lelkek.
Aztán egymást verték, egymást ütötték, így emlékszem.
Völgyeket ölelõ óriás hegyek, ne hagyátok, hogy szomorú legyek!
Fújjátok el, fújjátok el a ködöt és a bánatot.
Kívánom légy boldog újra, szemeidben könny ne csillogjon sohasem, sohasem!
Apa és fia merjen remélni, és ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem!
Én vagyok, én vagyok terérted. És te vagy, te vagy énértem.
Egymás nélkül nincs, nincs megoldás!
Felszisszenünk, újra, van erönk még! És ha van, mondd testvér, mondd vajon meddig elég.
Ki nyújtja kezét? Ki nyújtja kezét? Hogy segítsen rajtunk
Völgyeket ölelõ óriás hegyek, ne hagyátok, hogy szomorú legyek!
Fújjátok el, fújjátok el a ködöt és a bánatot.
Kívánom légy boldog újra, szemeidben könny ne csillogjon sohasem, sohasem!
Apa és fia merjen remélni, és ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem!
Sohasem! Sohasem! Sohasem! Sohasem! Sohasem! Sohasem! Sohasem! Sohasem!...
Kívánom légy boldog újra, szemeidben könny ne csillogjon sohasem, sohasem!
Apa és fia merjen remélni, és ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem!
Sohasem!
