|
|
Csak néhány fény,
S az országúton az autó rohan velem,
Ez az életem, Ez az életed.
Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz marad a sok ezerbõl aki segít,
Aki segít nekem. Aki segít neked.
Kemény vagyok,
Ezt mondod, s te ezt gondolod rólam.
Ez így igaz! ez így igaz!
Azt mondod jó nekem,
Jól van én elhiszem, de nem tudsz mindent, félek.
Félek. Hogy gyakran én is félek.
És hogyan tovább?
Volt már siker, s volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, kinek kiáltsak?
Gyakran indulok szorongással telve, mint aki vissza se tér,
Nem vagyok keményebb mint te, csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha valamelyik utamról vissza se térek, hidd el,
Te akkor is mindíg érezni fogod, hogy veled vagyok, veled vagyok!
Csak néhány fény,
S az országúton az autó rohan velem,
Ez az életem, Ez az életed.
És hogyan tovább?
Volt már siker, s volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, kinek kiáltsak?
Gyakran indulok szorongással telve, mint aki vissza se tér,
Nem vagyok keményebb mint te, csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha valamelyik utamról vissza se térek, hidd el,
Te akkor is mindíg érezni fogod, hogy veled vagyok, veled vagyok!
Meg kell hát tanulnunk, újra lélegezni,
S a nagy hideg sötétben, bátran lépegetni!
Meg kell hát tanulnunk, újra lélegezni,
S a nagy hideg sötétben, bátran lépegetni!
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni!
